A dohány

Megpróbálom bemutatni a dohányt minden oldaláról, mint az emberiség egyik legrégebbi és leggyakrabban használt élvezeti cikkét.

Füstbement szerv

Egész uton  hazafelé
Azon gondolkodám:
Van-e otthon cigaretta
Van-e otthon dohány?

Hogyan látok először is
A szívásnak neki?
Midőn, mely belsőm rángatá,
Szemem mereszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Eszement gondolat,
Mig halni látszék a tüdő,
Füst belé nem szaladt.

S a kis szobába toppanék...
S mert nem volt több dohány...
Nem gyújtottam rá... szótlanul...
Jobb ha leszoksz komám!


Arany János - Toldi (részlet) /minden első sor/
Elektromos cigi készlet. /minden második sor/

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Torkod a dohányfüst igencsak kaparja!
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Égés termék okoz, káoszt a velőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga,
Füstöl, mint a kémény, pedig volna dolga.
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Kong a pénztárcájuk, de az meg se kottyan.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel.
(S mit tesz a dohányzás tüdőmmel, gégémmel?)
Óriás szunyognak képzelné valaki,
Füstjét szívod és Ő erődet szívja ki.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Több az eszük nálad, cigizni nem mernek.
De felült Lackó a béresek nyakára,
Abba kéne hagyni, végre valahára!

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Ő is füstölt egykor, de leszokott szépen.
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,
A dohányos meg köhög, s alig áll a lábán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Nem tiszta tüdeje, agya füsttől kábul.
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Tiltás ellenére köp a tilalomra.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Hagyd el a dohányzást, vagy vágjalak képen?
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
Tiszta levegőről álmodik, merengve.
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mely tüdőddel együtt kitépi lelkedet?
És az útat nyalja sebesen haladva,
"Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?"

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Csak a dohánymentes napokat idézi.
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Sportos, szebb napokról, vidámságról beszél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Elektromos cigit vesz ki a zsebéből.
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Tálcán kínálja fel, mintha kaja volna.

Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Fontos-e még nektek, rokkant egészségtek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Kezdjünk-e gyűjteni, nektek koszorúra?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Gégerákot kapni a dohánytól örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Elektromos cigit nektek is vehetnék!”




Cigaretta


Kis fehér rudacska,
Füstszűrő a végén.
Megnyugtat ha szívod?
Ott lóg szájad szélén.

Füst, kátrány és méreg..
Te már ki se látszol!
Elszáll egészséged,
 - Életeddel játszol.

Tüdőd, szíved bánja,
Elapad a pénzed,
Vajon mért kívánja
Mégis belső éned?

Mert ha nincs, - hiányzik.
S csillapítja vágyad,
Parazsa virágzik,
Ha csókolja szájad.

Tudod, vele rosszabb!
S csak vele tudsz élni?
Gyilkos, halálosztag!
S nem tudsz tőle félni?

Füstölgő rudacska,
Próbáld meg letenni!
Létünk szépségeit



CSALÁDI KÖR (minden első sor) -
(Füst)karika (minden második sor)

Este van, este van: kiki nyugalomba!
Apuci szájában rákokozó "bomba".
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Passzívdohányzástól bogarak is halnak.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák ugrálva köhögnek.
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Röptében dohányfüst akadt meg a torkán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
Sárgító dohányzás nem kell a fejének.
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Bent füstöl a cigi, kint meg ég a pajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Nem tud mit kezdeni, dohányfüstös est-tel.
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Nyávogása dohányzás ellenes intelem!

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Cigarettacsikként, repül a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
A sok dohányfüsttel tele a batyuja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Szereti a férjét, mégsem hajthat fejet.
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Gázálarcot visel, morcos arcot vágva!

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Meggyújtott cigije szájaszélén hamvad
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Fanta, cigi, pia - este buli lészen!
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zöldborsót pucolva, cigifüstöt nyelnek.
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Kátrány és nikotin sárgítja arcokat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Cigaretta véggel füstkígyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
Ő még nem szokott rá a cigarettára.
Legalább így szokta mondani az apjok,
Könyv helyett majd eszet, cigifüsttől kaptok!
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Tisztalevegőből slukkolni próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Ő az egészségét régesrég elhagyta.
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
a nagy tarisznyában nem cigire lelne
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Elektromos cigi, nem pedig egy kisnyúl,
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Nem szórja a csikket többé apa széjjel!

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Feltölti patronnal új cigije testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Vidáman pöfékel új EL-CIGIJÉVEL.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Egészségét óvja, most már minden héten
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Elektro-Pipáját aksi "melegíti"!

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Feltenni a kérdést : - Oszt hogyé lesz a patron?
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Elektro-cigiről folytatnak beszédet.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
Olcsóbb a dohányzás és így egészséges!
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Mindenki kajálhat - hogyha ilyet vesznek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Kinn egy vevő kérdi: Mi a cigi ára?
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Ha kell, jöjjön, kérjen, ha nem menjen innen!
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Vén Koca-dohányos szép jó estét kíván
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
Néhány patront vennék, de kell készülék is.

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Elektromos szivart, avagy cigit venne?
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb
- Akkor vegyen cigit! Na de együnk elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Csillapítja, - Azért ne sokat, ne hízz el!
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Utána füstködöt bőven eregetnek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Próbálják a szivart, világít-e, ég-e?
Megered lassanként s valamint a patak,
Kellemes illatú füstfelhője dagad,
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Nem csípi a szemét, ez nem fakaszt könnyet.
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
Ezt fogom árulni, ez jár az eszében.

"Nem mese az gyermek", - így feddi az apja,
"Egészség és üzlet" a jövőd alapja!
Néma kegyelettel függenek a szaván
"Egészség és üzlet?" - Ez kell nekem apám!
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Üveget szed össze, hátha visszaváltják.
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Milliomos lettél? Mondd csak a tiéd ez?

Este van, este van... a tűz sem világit,
Nem dohányzik senki, csak egy gyermek ásít,
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen
Elektromos cigi a gazda kezében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Sok EL-CIGIT veszek a kis vagyonomból.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
Vörös szőnyeg helyett ez szúrja a talpát.
Máshol kezdd keresni! 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 28
Heti: 52
Havi: 227
Össz.: 13 228

Látogatottság növelés
Oldal: Humor
A dohány - © 2008 - 2024 - staub.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »